Rehabilitációs hozzájárulás

Törvényi oldalról irányadó az Mmtv. („A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény) 23. § (1) bekezdése, melynek értelmében a munkáltató a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, amennyiben az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát, vagyis a kötelező foglalkoztatási szintet.
Ez annyit jelent, hogy a rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség tekintetében nem az éppen aktuális létszámot kell figyelni, hanem a foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma az irányadó, feltéve, hogy a statisztikai létszám meghaladja a 25 főt. Ez annyit jelent, hogy a Központi Statisztikai Hivatal munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában a tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell meghatározni a statisztikai állományi létszámhoz és az Mmtv. 23. § (4) bekezdéséhez igazodóan. A meghatározásnál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a statisztikai létszám esetében a kerekítés szabályai az irányadóak a foglalkoztatott létszám meghatározásánál. Így például a kerekítés szabályainak megfelelően a 25,5, vagy afeletti szám esetében (mivel a kerekítés szabályai szerint egész számként ez már 26-ot jelent) már lehetséges a hozzájárulás-fizetési kötelezettség, amennyiben a létszámhoz viszonyítva a megváltozott munkaképességű személyek száma nem érné el az 5 százalékot.

Megváltozott munkaképességű személyek besorolása

A hivatkozott törvényhely, vagyis az Mmtv. 22. § alapján, valamint a 23. § és 24. § értelmében megváltozott munkaképességű személynek kell tekinteni azt a személyt,
a) akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű;
b) aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt;
c) akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt; vagy
d) aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül, és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.

A 2021. január 1-jétől hatályos Mmtv. 22/A. § (1) bekezdés értelmében „a 23. § (1) bekezdésének alkalmazása során – legutoljára a 23. életévének betöltése szerinti naptári évben megváltozott munkaképességű személyekkel egy tekintet alá esik az a személy is, aki
a) köznevelési intézményben – a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint megállapított – sajátos nevelési igényű gyermeknek, vagy
b) felsőoktatási intézményben – a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint megállapított – fogyatékossággal élő hallgatónak minősült.

Átlagos statisztikai létszám meghatározása

Az átlagos statisztikai létszám meghatározása a Magyarországon regisztrált, működő gazdasági szervezetek tevékenységében folyamatosan részt vevők teljes körére kiterjed. Az alkalmazásban állók esete az egyszerűbb, mivel a munkáltatójánál munkavégzésre irányuló jogviszonya létezik, a munkavállaló pedig a munkaszerződése, munkavégzésre irányuló megállapodása alapján folyamatos foglalkoztatás mellett, havi átlagban (tört havi munkaszerződés esetén egész havi teljesítésre átszámítva) legalább 60 munkaórában munkadíj ellenében munkavégzésre kötelezett.
A kötelező foglalkoztatási szint kiszámításához először az átlagos statisztikai állományi létszámot kell meghatározni. Létszámon a Központi Statisztikai Hivatal munkaügyi statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni. A létszám számításakor figyelmen kívül kell hagyni:

• a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket;
• az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót;
• az önkéntes tartalékos katonai szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót;
• a munka törvénykönyvéről szóló törvény 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót;
• a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó hivatásos és szerződéses katonát;
• a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban álló személyt annál a munkaadónál, aki őt nevelőszülőként foglalkoztatja.

A kerekítés általános szabályai szerint a statisztikai állományi létszámot egy tizedes jegyre kerekítve aszerint kell meghatározni. Ez annyit jelent, hogy a 0,5-ös érték egy egésznek felel meg, azaz nincs félember, hanem a kerekítés szabályai szerint ez egy embert (azaz egy munkavállalót jelent).
A gyakorlatban viszont előfordulhat az is, hogy egy munkavállaló többes jogviszonnyal, azaz több munkahellyel is rendelkezik. Ebben az esetben a rehabilitációshozzájárulás-fizetési kötelezettség csak annál a munkáltatónál merülhet fel, aki a hozzájárulás megfizetésében elvileg érintett. Előfordulhat olyan eset is, amikor a munkavállalót „kikölcsönzik”. Ebben az esetben a kikölcsönzött munkavállalót is figyelembe kell venni a statisztikai létszám megállapítása során a kölcsönbevevő vállalkozásnál.
A megváltozott munkaképességű dolgozó esetében előfordulhat továbbá, hogy a munkavállaló az adott jogviszonyában részmunkaidőben dolgozik, de ez nem jelent arányosítást az esetében, vagyis a részmunkaidőben dolgozó megváltozott munkaképességű munkavállalót egy főként kell meghatározni attól függetlenül, hogy a napi részmunkaidejében hány órát foglalkoztatják.

Példa a rehabilitációs hozzájárulás meghatározására

Adott egy vállalkozás, amely elvileg rehabilitációs hozzájárulás fizetésére lenne kötelezett, viszont létezik az esetében egy fő, aki megváltozott munkaképességű munkavállalónak minősül. Ez a megváltozott munkaképességű dolgozó viszont, ha a harmadik negyedév végével megszünteti a munkaviszonyát, akkor kérdésként merül fel, hogy a cég ettől kezdve rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett lesz vagy nem, mivel a következő negyedévben már nem lesz megváltozott munkaképességű munkavállaló a vállalkozásban.

Ebben az esetben első lépésként a statisztikai létszám meghatározásával kell eljárni, mivel a kilépő egy fő munkavállaló még nem biztos, hogy rehabilitációshozzájárulás-fizetési kötelezettséget jelent. Bevallás tekintetében a 2301-es nyomtatvány 01 lapot kell figyelembe venni, ahol célszerű a kitöltési útmutatót alaposan tanulmányozni és annak alapján eljárni. A lényeg, hogy mivel az adott adóévről van szó, ezért havonként kell megállapítani a munkavállalói létszámot, és szintén havonta a megváltozott munkaképességűekre vonatkozó létszámot. Ehhez igazodóan kell szintén éves szinten meghatározni a statisztikai létszámot. Amennyiben fizetési kötelezettség lenne, az annyit jelent, hogy 2 088 000 Ft/fő a fizetési kötelezettség a megváltozott munkaképességű dolgozókat illetően, de itt a már éves szintű befizetéseket is figyelembe lehet és kell venni. Mindent egybevetve, az éves szintű számítás dönti el a kérdéses esetben az esetleges további adófizetési kötelezettséget.

Társasági adó adóalapjának lehetséges csökkentése megváltozott munkaképességű személy esetén

Amennyiben a vállalkozás a társasági adó alanya, és esetlegesen megváltozott munkaképességű személyt/személyeket foglalkoztatna, akkor személyenként az adózás előtti eredményét csökkentheti a megváltozott munkaképességű személy(ek) munkabérével maximum az adóév elején érvényes minimálbér összegével, amennyiben az átlagos foglalkoztatottak létszáma a 20 főt az adóévben nem haladná meg.