A borravaló tárolásának kérdése – döntött a bíróság

Dr. Szeles Balázs Dátum Legutoljára frissítve: 2020.01.17

Olvasási idő: 10 perc


Ez a tartalom 2499 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak. Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.

Egy közelmúltban született kúriai döntés értelmében a készpénzes borravaló számlától való elkülönítését már a fizetés megtörténtét követően, azonnal meg kell tenni, és a pénztárgépbe is elkülönítve kell azt elhelyezni. Ellenkező esetben komoly bírságra számíthat még a jóhiszemű vendéglátós is. A kártyás borravaló kérdése ugyanakkor továbbra is nyitott.

Köztudott, hogy a vendéglátóipari egységekben (éttermekben, kávézókban) a borravaló-adás a felszolgálók részére tipikusan a számla kiegyenlítésével egyszerre, az asztaloknál történik. A Kúria döntése értelmében a borravalónak a számlától való elkülönítését már a fizetés megtörténtét követően azonnal el kell végezni, és a pénztárgépbe is elkülönítve kell már azt elhelyezni. Ellenkező esetben a pénztárgép egyenlege a benne elhelyezett pénzeszközök egyenlegével eltérést fog mutatni, mely az adóhatóság által lefolytatott pénztárgép ellenőrzés során a pénztárgéppel kapcsolatos kötelezettségszegés megállapítását, és ennek következtében az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 234. §-a szerinti, legfeljebb 1.000.000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság kiszabását, továbbá e mellett az üzletnek az Art. 245. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, legfeljebb 12 napra történő bezáratását eredményezheti.

Miről is van szó pontosan és miért olyan fontos ez? 
A perbeli ügyben egy kétszintes, teraszos, 30 asztallal rendelkező kávézó pénztárgépét ellenőrizte az adóhatóság. A kávézóban a vendégek a fogyasztásuk ellenértékét nyugta alapján az asztaloknál a pincéreknél fizették ki, akik azt a borravalóval együtt a náluk lévő pénztárcába helyezték el. A pincérek időszakonként a pénztárcájukból a pénztárgépbe helyezték a náluk lévő pénzt. A bevételt a borravalótól a nap végén különítették el. A bevételt – 100.000 Ft váltópénz kivételével – az irodában, a borravalót egy pultban tartott „tip” feliratú dobozban helyezték el. A borravalót az ezzel megbízott pultos a hónap végén osztotta el, és adta át a dolgozóknak előre meghatározott rendszer alapján, elektronikusan vezetett táblázat szerinti összegben. 
Az adóhatóság ellenőrzést tartott a kávézóban, melynek során a pénztárgéppel kapcsolatos kötelezettségek teljesítését ellenőrizte, és megállapította, hogy a kassza 12.210 Ft többletet tartalmaz a hozzá tartozó pénztárgép bevételéhez képest. A vendéglátóhely képviselője erre azt a magyarázatot adta, hogy a többlet a borravalóból adódik, azonban ezt az adóhatóság nem fogadta el, és 150.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, figyelemmel a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet (a továbbiakban: Ptg. rendelet) 49/A. § (2) bekezdésére. 

Minden pénzmozgást rögzíteni kell
Az adóhatóság mind a közigazgatási, mind pedig a bírósági eljárásban arra hivatkozott, hogy a tényleges bevétel és a pénztárjelentés összege között eltérés mutatkozott, ezzel a mulasztás megvalósult, ugyanis az online pénztárgépbe minden pénzmozgást rögzíteni kell, ezáltal a kávézó megsértette a Ptg. rendelet 49/A. §-ában foglaltakat, mely a következőképp rendelkezik:

49/A. § (1) A pénztárgéphez hozzárendelten pénztároló eszközt kell tartani. 
(2) A pénztároló eszközben levő pénzkészletnek összeg és összetétel szerint meg kell egyeznie a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével, kivéve, ha az eltérést az üzemeltető működési sajátosságai okozzák és az eltérés mértéke e működési sajátosságokhoz igazodik.

Ezt meghaladóan a Ptg. rendelet 4. számú melléklet 6.5 pontjának 6. alpontja szerint „pénzmozgás bizonylattal” kell kísérni minden olyan tranzakciót, ami nem értékesítéshez kötődik, de módosítja a fióktartalmat. Az RSN07-es kód a borravaló pénztári befizetését jelenti, így a kávézó működési sajátosságaira nem lehet hivatkozni a kasszaeltérés vonatkozásában. 

Mikor hivatkozhatunk a működési sajátosságból eredő eltérésre?
A Ptg. rendelet 49/A. § (2) bekezdésének második fordulatában szereplő kivétel, nevezetesen a működési sajátosságból eredő eltérés akkor fogadható el, ha például az ételkiszállító esetén a számlázás és a fizetés fizikailag eltérő helyen és időben történik, így a bevételezett pénzeszközt a pénztárgépbe csak akkor lehet betenni, ha az fizikailag is ténylegesen megérkezik. Ilyen esetben elfogadható, ha a kiállított nyugta teljesítéséig a kasszában hiány mutatkozik, azonban ez a borravaló fizetésénél nem alkalmazható. Ezt támasztja alá a Ptg. rendelet 4. számú melléklet 6.5 pontjának 6. alpontja, mely szerint az RSN07 kód a borravaló befizetését jelenti.
A kávézó képviselője ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a kasszaeltérés a borravalóból fakadt, és az mindössze 7,76 százalékos volt, mely megfelel a hazai vendéglátásban jellemző 5-15 százalékos borravaló mértéknek. A borravaló kezelés pedig az üzem működésének sajátossága, melyet a Ptg. rendelet 49/A. § (2) bekezdése kimentési okként fogalmaz meg. Adózó továbbá beszerezte a Pénzügyminisztérium állásfoglalását is, miszerint amennyiben elmondható, hogy ha a vendéglátási tevékenység esetén kifejezetten a kapott borravalóra tekintettel mutatkozik eltérés, ami egyértelműen alátámasztható és igazolható, úgy nincs akadálya annak, hogy a Ptg. rendelet kivétel szabálya kerüljön alkalmazásra.

A borravaló kezelésének nehézsége nem lehet érv
Az elsőfokú bíróság az adózó keresetének helyt adott, azonban a Kúria a Kfv.I.35.512/2019. számú felülvizsgálati eljárásban az adóhatóság jogértelmezését osztotta, és elvi éllel mondta ki, hogy nem alapozza meg a pénztárban található pénzkészletnek a pénztárgép egyenlegétől való, a 48/2013. (XI. 15.) NGM számú rendelet 49/A. § (2) bekezdésében megengedett eltérését a borravaló kezelésének esetleges nehézsége. 
A Ptg. rendelet 49. § (2) bekezdése fő szabályként fogalmazza meg a pénztároló eszközben lévő pénzkészletnek a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és pénzmozgások egyenlegével való egyezőségét. Az összegek eltérése az egyezőség főszabálya alóli kivétel, melyet a jogszabály akkor enged, ha azt az üzemeltető működési sajátosságai okozzák, és az eltérés mértéke e működési sajátosságokhoz igazodik. 

A Kúria álláspontja szerint a borravaló ténye, és annak kezelésével kapcsolatos tevékenység, annak tárolási, elszámolási nehézségei nem alkalmasak a jogszabályban írt „üzemeltető működési sajátosságai” kivétel megalapozására. 

Ellenkező értelmezés esetén minden olyan helyzetben, ahol borravaló adására van lehetőség, a kivétel válna a főszabállyá, amely nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó célja, ellenkező esetben ezt a helyzetet ugyanis külön nevesítette volna. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a rendelet a RSN07 kód alkalmazhatóságával lehetőséget biztosít a borravaló jogszerű pénztárgépbe helyezésére. Vagyis maga a jogszabály is tartalmaz szabályozást erre az élethelyzetre, nem tekinti kivételes körülménynek.    

A felperes adózó a borravaló tényére és kezelésére hivatkozott, mint működési sajátosságra, nem pedig a tevékenység egyéb olyan jellemzőire, vagy specialitásaira, amelyek a kivétel alkalmazását indokolták volna. 

A jogalkotó azonban az üzemeltető működési sajátosságai megfogalmazásakor nyilvánvalóan az olyan helyzetekre gondolt, ahol a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás és az ellenérték bevételezése között magától a tevékenység jellegéből, vagy fizikai jellemzőiből adódóan szükségszerűen telik el hosszabb idő, vagy adódik eltérés (rendszerint a pénztárgépből kinyerhető adatok „javára”), nem pedig azokra a helyzetekre, ahol a különböző jogcímen kezelt készpénzösszegek elválasztása időbeli, tárolási vagy más nehézséggel jár. Ilyen lehet például az ételkiszállítás és csomagküldés.

Mi van, ha nem készpénzben adják a borravalót?
A Kúria jogértelmezése a Ptg. rendelet tükrében nem vitatható, hiszen – mint ahogy azt a döntésében kifejtette – ellenkező esetben valamennyi vendéglátóipari hely, ahol borravaló fizetése történik, a kivétel szabály alá kerülne. 

Ugyanakkor a Kúria döntése csak a készpénzfizetéssel kapcsolatban ad eligazítást, és határozza azt meg, hogy a készpénzes borravalót már a fizetés megtörténtét követően el kell különíteni, mely fizikailag – ha sokszor problémamentesen nem is – de megvalósítható. 

Ugyanakkor nem ad eligazítást arra az esetre vonatkozólag, ha a fizetés bankkártyával, vagy adott esetben SZÉP kártyával történik. Számos vendéglátóipari egység ilyen esetben a számla összegét és a borravalót egy tranzakcióval egyenlíti ki. Például egy 16.500 Ft-os számla esetén a vendég kérelme, illetve jóváhagyása után 18.000 Ft-ot von le a bankszámláról. Ilyenkor a pénzeszközök elkülönítése nyilvánvalóan azonnal nem lehetséges, hiszen az teljes egészében a vendéglátóipari egység számláján kerül jóváírásra.  Kérdés, hogy ebben az esetben mi tekinthető helyes gyakorlatnak a borravaló elkülönítése tekintetében, mivel a pénztárgép egyenlege ilyenkor is eltérést fog mutatni. Ebben az esetben talán az lehet a megoldás, ha a pénztárgépben levő pénzeszközből kerül elvételre a borravaló összege, de akár ebben a helyzetben a Ptg. rendelet kivétel szabálya is alkalmazhatóvá válik. Az ezzel kapcsolatos jogértelmezésre – precedens ügy hiányában – azonban még várni kell.

Kapcsolódó iratminták


Kapcsolódó cikkek


Céges karácsony adózása

Az év utolsó hónapjának közeledtével számos cég tervezi úgy, hogy az évzáró céges vacsoráját adómentesen számolja el. Az ilyen vacsorákat rendszerint étteremben szervezik, Van-e valamilyen külön kötelezettség annak érdekében, hogy ne kelljen járulékot fizetni?