Külföldi munkavégzés, kiküldetés

A kiküldetés fogalom meghatározását a személyi jövedelemadóról szóló törvény definiálja, mely szerint a kiküldetés a munkáltató által elrendelt, a munkáltató tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás, így különösen a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében a munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzés. A külföldön való munkavégzés oroszlánrészét azonban a tartósan, tehát több évig, esetleg évtizedig tartó munkavégzés jelenti. Az európai országok – függetlenül az uniós tagságtól – igen nagy szórást mutatnak a tekintetben, hogy a munkaképes lakosság hány százaléka dolgozik külföldön. A legnagyobb ilyen arányt Bosznia-Hercegovina jelenti, ahol a munkaképes lakosság 43,3%-a, míg Németország mutatja a legkisebb arányt, amely csak 5%-ot jelent. Magyarországon ez az arány 6%. Természetesen az abszolút számokat, tehát Bosznia-Hercegovina kb. 3,5 milliós lakosságát és Németország kb. 81 és fél milliós lakosságát figyelembe véve, hatalmas eltérés jelentkezik a két adat között. Németország mellett a másik kedvenc hazai célország, Nagy-Britannia is jelentős külföldön dolgozó állampolgárral rendelkezik, amely – a több mint a 65 milliós lakosságból a munkaképes lakosság – 7,6%-át jelenti.

 

 

A magán-munkaközvetítés felöleli a külföldre történő munkaerő-közvetítési tevékenységet is. A magán-munkaközvetítői tevékenységet csak az folytathat, amely cég megfelel "A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról" szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban előírt feltételeknek. Az ilyen cégnek a működése megkezdése előtt be kell jegyeztetnie magát nyilvántartásba vétel céljából, az illetékes kormányhivatal megfelelő szervénél, tehát a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál.

A nyilvántartásnak tartalmaznia kell, hogy a közvetítés az EGT államokba vagy azokon kívüli országok területére is történik. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapján egyébként megtekinthető a nyilvántartásba vett munkaerő-kölcsönző és magán-munkaközvetítést végző cégek adatai. A magán-munkaközvetítői tevékenységet folytató cégnek kötelező továbbá vagyoni biztosíték hitelintézetnél vagy pénzügyi vállalkozásnál történő letétbe helyezése is attól függően, hogy hova történik munkaerő közvetítés. Ha csak az Európai Gazdasági Térség államaiba kíván a vállalkozás közvetítést eszközölni, a vagyoni biztosíték 500 000 Ft, ha pedig EGT államokon kívüli országba is, akkor 1 000 000 Ft. Ha a magán-munkaközvetítő cég munkaerő-kölcsönzést is végez, a biztosítékok összegét mindkét jogcímen külön-külön kell letétbe helyezni. A magán-munkaközvetítő cég a munkaerő-közvetítésért nem fogadhat el semmilyen díjazást. Ez a jogszabályi rendelkezés megfelel az ENSZ szakosodott szervezetének, az International Labour Organization (ILO) vagyis a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 85. ülésszakán elfogadott és Magyarországon, 2004. november 27-én, a 2004. évi CX. törvénnyel kihirdetett azon egyezményben foglaltaknak, mely szerint „A magán-munkaközvetítő ügynökségek a munkavállalók felé sem közvetlenül, sem közvetve nem számíthatnak fel semmilyen díjat vagy költséget, sem egészben, sem részlegesen.?

 

Törvényi előírás, hogy külföldi munkavállalásra vonatkozó munkaközvetítő tevékenység csak a fogadó ország jogszabályainak megfelelő munkavállalásra irányulhat. Pl. a külföldre történő közvetítés nem lehet ellentétes a fogadó országnak a munkavégzés életkorra vonatkozó szabályával, vagy nem lehet ellentétes a fogadó ország szakképzettségre irányuló előírásaival. A külföldre irányuló magán-munkaközvetítői tevékenység folytatása során be kell tartani továbbá annak az országnak, a magán-munkaközvetítői tevékenység folytatására vonatkozó jogszabályi előírásait is. Külföldi munkavégzésre irányuló magán-munkaközvetítés esetén az ott létesítendő jogviszony tartamára és tartalmára a fogadó ország vonatkozó jogszabályai az irányadóak. Ilyen helyi előírások vonatkoznak pl. a minimálbérre, a napi, heti stb. munkaidőre, a szabadságra és a pihenőidőre, a munkavédelmi és társadalombiztosítási szabályokra.

 

A külföldre történő munkaközvetítésnek több vonatkozásban szigorúbb feltételei vannak, mint a belföldi közvetítésnek. A magán-munkaközvetítő cégnek a külföldre történő közvetítéskor fokozott tájékoztatási kötelezettsége van, mert a munkát keresőt írásban tájékoztatni kell a felajánlott munkakör főbb sajátosságairól, különösen a foglalkoztatáshoz szükséges képzettségről, a gyakorlati időről, a foglalkoztatás helyéről, annak idejéről, az irányadó munkarendről, a munkaidő-beosztásról, a várható kereseti lehetőségről, de a fogadó ország fontosabb jogszabályi előírásairól is, így az idegenrendészeti előírásairól is. A tájékoztatási kötelezettség nem megfelelő teljesítéséért a közvetítő cég felelősséggel tartozik. Az Európai Parlament és Tanács Strasbourgban, 2005. szeptember 7-én fogadta el a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelvet, amely garanciát jelent arra, hogy valamely tagállamban szerzett szakmai képesítést egy bármely más tagállamban érvényesíteni tudja úgy hogy ott ugyanazon jogok illessék meg, mint a fogadó ország állampolgárait. A külföldi munkavégzés felölel minden olyan tevékenységet, amelyben a munkát végző ellenérték fejében valamilyen szolgáltatást végez. Ide értendő a gyermeknevelő, (au-pair, babysitter) tevékenység is.

 

A külföldi munkavállalásra vonatkozóan létrejött egy 32 országot felölelő tanácsadó szolgálat, az European Employment Services, vagyis az EURES szolgálat, magyarul Európai Foglalkoztatási Szolgálat, amelynek csoportjai megtalálhatóak a megyei (fővárosi) kormányhivatalok foglalkoztatási főosztályainál is. Ez a szolgálat azonban csak tanácsadást végez, közvetítést nem. Ezt a tevékenységet a privát munkaközvetítő cégek végzik. A magán-munkaközvetítő cégek tevékenysége felett az ellenőrzési tevékenységet az illetékes kormányhivatalok látják el. A kormányhivatal eltiltja a szabályokat megszegő magán-munkaközvetítést végző céget a működéstől és egyben törli a nyilvántartásból. Erre akkor kerülhet sor pl. ha a vagyoni biztosítékot az előírt határidőben nem pótolta a közvetítő cég. A törlésről a kormányhivatal értesíti a magán-munkaközvetítő tevékenységet folytató gazdasági társaságot bejegyző cégbíróságot, vagy az egyéb jogi személyt nyilvántartó bíróságot, továbbá a vállalkozói nyilvántartást vezető szervet, valamint a letétet kezelő pénzügyi intézményt. A tengerész munkaközvetítői tevékenységet folytató magán-munkaközvetítő törlése esetén a kormányhivatal a hajózási hatóságot is értesíti. Az a magán-munkaközvetítést végző cég, amely a törvényben előírt megyei (fővárosi) kormányhivatal foglalkoztatási főosztályához történő bejelentési, illetve nyilvántartásba vételi kötelezettségét elmulasztja, 5000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő rendbírsággal sújtható.

 

Nem terheli személyi jövedelemadó előleg azt a jövedelmet, amely olyan államból származik, amellyel nincs Magyarországnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye. Ebből következően tehát, ha olyan országban történik a külföldi munkavállalás, amellyel van Magyarországnak kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, személyi jövedelemadó előleg levonást kell eszközölni. Ha tehát olyan országból származik a jövedelem, mellyel nincs Magyarországnak kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, de már itthon adózó jövedelemről van szó, a soron következő adóbevallásban kell feltüntetni az adóelőleggel még nem csökkentett jövedelmet.

 

Ha a munkavállaló, a belföldi munkavégzése mellett, azzal egyidejűleg munkavállalóként vagy esetlegesen önálló vállalkozóként másik Európai Gazdasági Térséghez tartozó államban is végez munkát, az Európai Unió szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló koordinációs rendeletek (883/2004/EK rendelet, valamint a végrehajtására vonatkozó 987/2009/EK rendelet) vagy az Európai Gazdasági Térség és Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény rendelkezései alapján kell az egészségbiztosításhoz szükséges bejelentést megtenni. Ez a bejelentés természetesen megfelel a magyar jog előírásainak és a bejelentő választása szerint a lakóhelye, a tartózkodási helye vagy a munkáltatójának székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási szervnek, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (korábbi OEP) által erre a célra rendszeresített és a honlapján közzétett nyomtatványon kell közölni a külföldi munkaviszonyt, a kapcsolódó munkaidő mértékével és a munkabér összegével, továbbá azok egymáshoz viszonyított arányával. Ha az önálló vállalkozó belföldön és a másik államban is önálló vállalkozó, a belföldön és külföldön elért vállalkozói bevétel összegét, és azok egymáshoz viszonyított arányát is közölni kell. Ha a munkavállaló pl. kiküldetés keretében végez munkát külföldön és a tárgyhónapra eső jövedelem egy része Magyarországon, másik része külföldön adóztatható, a társadalombiztosítási járulékalapként szolgáló jövedelmet (díjat, munkabért) együttesen kell figyelembe venni. A külföldi munkavállalás gyakorlati problémájaként rögzítette a Kúria, hogy ellentétes az olyan nemzeti jogszabálynak valamely tagállam illetékes hatóságai által történő alkalmazása, amely a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendeletnek megfelelően a rokkantsági ellátásokra való jogosultság keletkezését egyéves elsődleges munkaképtelenségi időszak lejártától teszi függővé. Mivel ilyen feltételt a tagállam a saját munkavállalóival szemben sem támaszthat, ezért az a külföldi munkavállalókkal szemben sem lehetséges.

 

Nemzetközi egyezmény mondja ki azt az illetékességi szabályt, mely szerint abban az esetben, ha egy személy a munkavállalói tevékenységét két vagy több tagállamban, de az Unió területén kívül letelepedett munkáltató számára végzi, és amennyiben ez a személy valamely tagállamban rendelkezik lakóhellyel anélkül, hogy ott érdemi tevékenységet folytatna, akkor a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik. A munkáltató, amelynek bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye nem az illetékes tagállam területén található, a munkavállalóira vonatkozó jogszabályok szerinti valamennyi kötelezettségét így járulékfizetési kötelezettségét, úgy teljesíti, mintha a bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye az illetékes tagállamban lenne. Az a munkáltató, amely nem rendelkezik telephellyel az alkalmazandó jogszabályok szerinti tagállamban, megállapodhat a munkavállalóival, hogy a járulékfizetési kötelezettségeit annak nevében teljesíti. A munkáltató az ilyen megállapodásról értesítést küld e tagállam illetékes intézményének is.