Kötelező telephely-létesítés

A közösségi értékesítések kapcsán a gazdasági események láncolatában felmerülhet kérdésként az, hogy a Közösség valamely tagállamában telephely létesítési kötelezettség keletkezhet. Sok esetben ezt a kérdést a folyamatosság és az ahhoz kapcsolódó gazdasági események is alátámaszthatják, de indokolhatja az is, hogy a vállalkozás a harmadik országok irányába is kiterjeszti az értékesítési csatornáit úgy, hogy közben a másik tagállamban levő valamely vállalkozást is bevonja az üzleti elképzeléseibe.
Természetesen az is lehetséges, hogy külföldi vállalkozás lesz érdekelt egy esetleges magyarországi telephely létesítésében, mivel a gazdálkodása ezt megalapozottan indokolja. Sok esetben a vállalkozástól eltérő tagállamban a gazdasági esemény csak a kiszállított vagy harmadik országból történő import tárolására irányul. Ezekben az esetekben is össze kell hangolni a gazdasági események láncolatát, nem elhanyagolva az időrendi sorrendiséget és a fuvarozáshoz kapcsolódó, felmerülő EKAER kötelezettséget is.
A székhelynek, illetve a telephelynek a teljesítés helye miatt van kiemelt jelentősége. Az EKAER szerepe a székhely és a telephely vonatkozásában is jelentőséggel bír, mivel a gazdasági események sorozatában nemcsak értékesítéshez kapcsolódó áruszállítás lehetséges, hanem a saját anyagok, berendezések szállítása is, amely szintén EKAER köteles lehet. Mivel az EKAER rendszere szorosan összefügg az áfatörvény rendelkezéseivel, ezért első lépésként pontosítani szükséges a székhely és a telephely fogalmát.

Székhely és telephely az áfatörvény alapján

Kiindulási pont a vállalkozás gazdasági célú letelepedése, ahol az áfatörvény 254. § (1) bekezdése alapján a vállalkozás a tényleges üzletszerző tevékenységét folytatja, amely lehet a vállalkozás székhelye, de telephelye is, mindkét esetre vonatkozóan előzetes bejelentéssel. A székhely fogalma alatt szokásosan az adóalany központi ügyvezetésének helyét kell érteni, ahol a vállalkozás egészére vonatkozó döntéseket meghozzák, és amely a vállalkozás létesítő okiratában is szerepel.
A törvény 254. § (2) bekezdése pedig rögzíti, hogy amennyiben az áfatörvény a gazdasági célú letelepedéshez joghatást fűz, azaz meghatározza a teljesítés helyét, viszont az adózónak a székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van, akkor a székhely, illetve az állandó telephely(ek) közül azt kell figyelembe venni, amely az adott ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett. A számviteli törvény (2000. évi C. törvény) megfogalmazása szerint a telephely olyan állandó üzleti helyet jelent, melyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészében kifejti.
A székhelyen vagy a telephelyen végzett gazdasági tevékenység egyúttal magával vonzza az EKAER bejelentési kötelezettséget is, annak alapján, hogy a joghatás valójában a székhelyet vagy a telephelyet érinti. A telephely vagy telephelyek létesítésének első számú indoka az, hogy a vállalkozás az adott területen huzamosabb ideig - azaz legalább hat hónapig - vagy állandó jelleggel folytat gazdasági tevékenységet. Az áfatörvény 37.§ (1) bekezdése szempontjából a kereskedelmi képviseletet is telephelyként kell kezelni. A fióktelep esetén már létezik eltérés, ezért amennyiben a vállalkozás belföldön fiókteleppel rendelkezne, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a fióktelep az áfa szempontjából telephelynek minősül.

Egy telephely természetesen nem attól válik telephellyé, hogy annak nevezik, hanem a bejelentkezési kötelezettségén túl a személyi és tárgyi feltételeknek is megfelel. Ennek alapján:
- a telephely állandó vagy huzamosabb időre legyen létesítve,
- szolgáltatásnyújtáshoz, illetve annak igénybevételéhez a személyi és tárgyi feltételek fennálljanak, vállalkozás nevében tevékenykedjen és szerződéseket is kössön.

A teljesítési hely pedig nemcsak az áfa miatt meghatározandó kérdés, hanem az értékesítéshez kapcsolódó EKAER kötelezettség miatt is. Amennyiben az adóalanynak különböző országokban lenne telephelye, akkor figyelemmel kell lenni arra a tényállásra, hogy ezek a telephelyek külföldi cégként funkcionálnak. Ez annyit jelent, hogy a külföldi telephely és a magyarországi székhely (vagy magyarországi másik telephely) kapcsolatában az EKAER bejelentési kötelezettséget mindig a magyarországi székhely vagy magyarországi telephely teljesíti. A kiszállítandó termékek esetében az érintett magyarországi székhely vagy belföldi telephely feladóként igényli az EKAER számot.

Ha pedig termékek behozatalára kerülne sor, akkor is a vállalkozás magyarországi székhelyének vagy érintett belföldi telephelyének kell helytállni az EKAER bejelentési kötelezettség tekintetében, de a behozatal miatt már címzettként.

Előfordulhatnak viszont olyan esetek is, amelyek nem keletkeztetnek telephely létesítési kötelezettséget, azaz nem beszélhetünk telephelyről a következő esetekben: 
- a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza,
- az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak,
- a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak.

Fontos azt megállapítani, hogy az EKAER szempontjából nincs jelentősége, hogy létezik-e a telephely vagy nem, ugyanis e tekintetben kizárólag a logisztikai művelet a meghatározó. Telephely hiányában a fuvaroztatás megrendelésekor az EKAER tekintetében értelemszerűen a vállalkozás székhelyének kell helytállnia. 

Termékek tárolása a telephelyen 

A telephely tekintetében annak megléte vagy hiánya többnyire az egyes szolgáltatásnyújtások tekintetében bír jelentőséggel az adófizetésre kötelezettek eseteiben. Az áfatörvényhez igazodóan, hivatkozással a 37. § (1) bekezdésére és a 39. § szerinti teljesítési hely szerinti ügyletekre, az adófizetési kötelezettséget nem az ügyletet teljesítő, hanem a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, ha az ügyletet teljesítő fél belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, azaz állandó telephellyel belföldön nem rendelkezik.

Példaként említhető az, hogy egy német cégnek létezik magyar adószáma, de állandó belföldi telephellyel nem rendelkezik. A német cég harmadik országból importál ömlesztett árut Magyarországra, amelyet egy magyar partnercég tárol, majd pedig továbbszállít belföldre további feldolgozás céljából. A termékimport ezért Magyarországon valósul meg, a német cég a magyar adószáma alapján az áfára vonatkozó kötelezettségének az áfatörvény előírásai szerint tesz eleget.

Mivel a német cégnek nincs Magyarországon telephelye, ezért a harmadik országból importált áru fuvarozása során a magyar átvevő partnercég lesz az EKAER bejelentéssel kötelezett. A további belföldi feldolgozás során az ügylet már Magyarországon valósul meg, ezért a fuvaroztatás során a feladó és az átvevő cég is lehet az EKAER szerinti kötelezett. Amennyiben a feldolgozott áru külföldi, azaz például közösségi értékesítésére kerülne sor, a feldolgozással érintett legutolsó cég lesz a kötelezett a fuvarozandó áru tekintetében az EKAER szám igénylésére.

A német cég esetében a tevékenysége nem keletkeztet telephely létesítési kötelezettséget, figyelemmel a társasági adó szabályozására. Ekkor ugyanis alkalmazható a hivatkozott törvényhely, vagyis a Tao. 4. § (33) bekezdés g) pontja szerinti kivétel, miszerint a külföldi személy árujának tárolása, illetve a külföldi személy árujának más személy általi feldolgozása nem minősül telephelynek, illetve nem keletkeztet telephely létesítési kötelezettséget. Megjegyzendő viszont, hogy amennyiben a német cég úgy döntene, hogy Magyarországon mégiscsak telephelyet létesítene, és ezt a hosszabb távú üzleti elképzelései megalapozottan indokolnák, akkor ez a telephely már az EKAER kötelezettség teljesítésébe bevonható, az adott gazdasági esemény függvényében mind átvevőként, mind pedig feladóként.

Figyelemmel kell lenni továbbá az áfatörvény 137/A.§-ra is, amely rögzíti, hogy nem tekinthetjük az adófizetésre kötelezettre vonatkozó rendelkezések körében belföldön gazdasági célú letelepedéssel rendelkező adóalanynak azt az adózót, akinek ugyan van belföldön állandó telephelye, azonban ez a telephely nem érintett az adott ügylet teljesülésében.