Búcsú könnycseppek nélkül: a függő hatályú döntés
Olvasási idő:
A függő hatályú döntés már az új közigazgatási perrendtartás hatályba lépése előtt a jogrendünk részévé vált a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosítások részeként. Az eljárások egyszerűsítését és gyorsítását célzó új lehetőség azonban éppen a bürokratikus terheket növelte tovább és gyakran az ügyfelek számára is nehezen volt értelmezhető. Egy ellentmondásos és nehéz történet ér véget július elsejétől.
A függő hatályú döntés intézményét az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról, valamint ingyenes vagyonjuttatásról szóló 2020. évi XXX. törvény szünteti meg 2020. július 1-től.
A függő hatályú döntést még a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény vezette be még az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) hatálybalépése előtt. Az új jogintézmény bevezetésének célja az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása volt, az mégis jelentős bürokratikus terhet jelentett a hatóságok számára és gyakran az ügyfelek számára is nehezen volt értelmezhető.
A jogalkotó a függő hatályú döntés jogintézményének megszüntetése mellett döntött, ugyanakkor a függő hatályú döntés joghatásaival megegyező rendelkezések továbbra is kötik az eljáró hatóságokat. Ha a hatóság az ügyintézési határidőt túllépi az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot a jövőben is meg kell fizetni a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is.
A függő hatályú döntésre vonatkozó Ákr-beli szabályok tehát 2020. július 1-től hatályukat vesztik. Ehelyett az Ákr. úgy rendelkezik, hogy a hatóság az eljárás megindításától számított nyolc napon belül
a) a kérelmet visszautasítja, az eljárást megszünteti vagy érdemben dönt,
b) a beadvány elintézését függőben tartja, vagy az eljárás felfüggesztése vagy szünetelése iránt intézkedik, vagy
c) – szükség esetén – szakhatóságot keres meg, rendelkezik a tényállás tisztázásához szükséges előre látható eljárási cselekményekről, hiánypótlásra hív fel.
A hatóság – amennyiben a teljes eljárás feltételei fennállnak – teljes eljárásra történő áttérés esetén elektronikus úton tájékoztatja az ügyfelet az ügyintézési határidőről (ez továbbra is hatvan nap), a határidő túllépésének jogkövetkezményeiről, és arról, hogy a hatóság a továbbiakban a teljes eljárás szabályai szerint jár el. Tehát a hatóságnak a jövőben is nyolc napon belül valamifajta intézkedést kell tennie az ügyben, de teljes eljárás esetén függő hatályú döntés helyett csupán tájékoztatást küld az ügyfél részére (Ákr. 43. §).
A korábbi szabályokhoz hasonlóan, ha a hatóság
a) nyolc napon belül nem intézkedik a fentiek tekintetében,
b) az ügyintézési határidőt túllépi, vagy
c) az automatikus döntéshozatal, vagy a sommás eljárás szabályait indokolatlanul mellőzi,
az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért, vagy igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételért fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is.
A hatóság az ügyfél kérelmére a határidő-túllépésről igazolást állít ki (Ákr. 51. §). A teljes eljárásra történő áttérés esetén hatóság döntésének indokolásában a jövőben meg kell jelölni a teljes eljárásra történő áttérés okát (Ákr. 81. § (1) bekezdés).
A függő hatályú döntés jogintézményének megszűnésével az egyes ágazati törvényekből is kikerülnek a függő hatályú döntéssel kapcsolatos rendelkezések.
Káté Krisztina
