Több munkáltató, egy munkaviszony - de ki fizet?
Olvasási idő: 4 perc
Ez a tartalom 1666 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.
A több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a munkáltatók kötelesek írásban kijelölni egy munkáltatót az adókötelezettségek teljesítésére. A szakmai álláspont szerint a jogviszonyban részt vevő munkáltatók mindegyike munkáltatónak minősül és megállapodásuk arányában viselik a munkabért és annak terheit. Írásunkban megvizsgáljuk, hogyan is alakul ebben az esetben az érintett munkavállalóhoz kapcsolódó bér és kapcsolódó közterhek kérdése.
A Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) szerint, amennyiben több munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződésben egy munkakörbe tartozó feladatok ellátásában állapodnak meg, akkor a munkaszerződésben meg kell határozni, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesíti [Mt. 195. § (1)-(2) bekezdés].
Az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezése szerint több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a munkáltatók kötelesek írásban az adókötelezettségek teljesítésére egy munkáltatót kijelölni, továbbá a kijelölt munkáltató személyéről a munkavállalót tájékoztatni. Kijelölés hiányában a több munkáltató által létesített munkaviszonyból eredő adókötelezettségek teljesítésére a munkaviszonyban érintett bármely munkáltató kötelezhető. A kijelölt munkáltató a munkavállaló tekintetében adókötelezettségeit saját nevében teljesíti [Art. 8. §].
Az Mt. és az Art. nem tartalmaznak további rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy miként kell teljesíteni a munkabér és a közterhek megtérítését, elszámolását a munkáltatók között.
Konkrét jogszabályi rendelkezés hiányában kialakult egy szakmai álláspont, mely szerint „a több munkáltató által létesített munkaviszony esetén a jogviszonyban részt vevő munkáltatók mindegyike munkáltatónak minősül, azzal, hogy megállapodásuk arányában viselik a munkabért és annak terheit, amelyet mindegyik munkáltató – a rá eső rész erejéig – bérköltségként és bérjárulékként köteles kimutatni”. Ez a szakmai álláspont jelent meg a 79/2012. Számviteli kérdésben.
A Számviteli kérdés megállapítja, hogy a bér, illetve a közterhek megfizetésére kijelölt munkáltatónak az adott munkavállalóhoz kapcsolódó összes bér, illetve közteher erejéig kötelezettsége keletkezik a munkavállalóval, illetve az adóhatósággal szemben, amely az alábbi két részből tevődik össze:
– az egyik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bér, illetve közteher kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet bérköltségként és bérjárulékként kell kimutatni;
– a másik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bér, illetve közteher nem kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet a nem kijelölt munkáltatóval szembeni követelésként kell kimutatni.
A Számviteli kérdés megállapítja, hogy a bér, illetve a közterhek megfizetésére kijelölt munkáltatónak az adott munkavállalóhoz kapcsolódó összes bér, illetve közteher erejéig kötelezettsége keletkezik a munkavállalóval, illetve az adóhatósággal szemben, amely az alábbi két részből tevődik össze:
– az egyik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bér, illetve közteher kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet bérköltségként és bérjárulékként kell kimutatni;
– a másik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bér, illetve közteher nem kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet a nem kijelölt munkáltatóval szembeni követelésként kell kimutatni.
A fentiekben leírt számviteli megjelenítés többféle könyveléstechnikai eljárással is megvalósítható. A legcélszerűbb, ha a több munkáltató által létesített munkaviszonyról rendelkező munkaszerződés szerinti teljes munkabért és annak közterheit először a kijelölt munkáltatónál számfejtik, azaz elszámolják bérköltségként és bérjárulékként, majd a nem kijelölt munkáltatót terhelő (általa megtérítendő) összeget az elszámolt bérköltség és bérjárulék csökkentéseként és a nem kijelölt munkáltatóval szembeni követelésként számolják el. Ugyanezen összeget a nem kijelölt munkáltatónál bérköltségként és bérjárulékként, valamint a kijelölt munkáltatóval szembeni kötelezettségként veszik fel a könyvekbe.
A gyakorlatban előfordulhat, hogy a munkáltatók nem azonos adózás hatálya alá tartoznak. Tegyük fel, hogy a kijelölt munkáltató a kisvállalati adó (kiva) hatálya alá tartozó adózó, a nem kijelölt munkáltató a társasági adó hatálya alá tartozó adózó.
A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerint a kisvállalati adó alapját képezi – más további tételek mellett – a személyi jellegű kifizetések összege. A kisvállalati adó alapjának megállapításakor személyi jellegű kifizetésnek minősül azon személyi jellegű ráfordítás, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben.
Ebből adódóan – a fentieket figyelembe véve – a kijelölt munkáltatónál az adott munkavállalóhoz kapcsolódó összes bér, illetve közteher az alábbi két részből tevődik össze:
– az egyik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bérnek a kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet a kisvállalati adózás következtében nem terhel szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás, és amely rész kimutatásra kerül bérköltségként, és ennek következtében kiva alapot képez,
– a másik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bérnek a nem kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet a társasági adózás következtében terhel szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás, és amely a nem kijelölt munkáltatóval szembeni követelésként kerül kimutatásra, és ennek következtében nem képez kiva alapot.
– az egyik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bérnek a kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet a kisvállalati adózás következtében nem terhel szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás, és amely rész kimutatásra kerül bérköltségként, és ennek következtében kiva alapot képez,
– a másik rész a munkavállalóhoz kapcsolódó bérnek a nem kijelölt munkáltatóra eső része, amelyet a társasági adózás következtében terhel szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás, és amely a nem kijelölt munkáltatóval szembeni követelésként kerül kimutatásra, és ennek következtében nem képez kiva alapot.
Így a kijelölt munkáltató a nem kijelölt munkáltatót terhelő szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást a saját nevében teljesíti (megállapítja, bevallja és megfizeti), függetlenül attól, hogy ő a kisvállalati adó (kiva) hatálya alá tartozó adózóként mentesül a munkavállalóhoz kapcsolódó bér rá eső részét terhelő szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás alól.
