Tartási és életjáradéki szerződés: mi változott?
Olvasási idő: 3 perc
Ez a tartalom 1615 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak.
Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.
A tartási és a vele szoros kapcsolatban álló életjáradék szerződés a Polgári Törvénykönyv meghatározó sajátosságokkal rendelkező, egyedi szerződéstípusa. Az új kódex nagyobb változtatásokat nem tartalmaz a szerződéstípusok körében, inkább csak pontosítja, ill. kiegészíti a régi Ptk. rendelkezéseit.
A Ptk. kötelmi jogi Hatodik Könyvének az egyes szerződéseket magába foglaló Harmadik Részén belül a tartási szerződés a szolgáltatás tárgyát tekintve világosan elkülönül valamennyi többi ügylettől. Fő jellemzője ugyanis
- a felek fokozott bizalmi viszonya,
- a szerződés fokozott kockázata,
- a főszolgáltatás kölcsönösen, fokozottan személyhez kötött, ellátó–tápláló–fenntartó jellege,
- a tartósság, a huzamosság és a járadékszerűség,
- a visszafordíthatatlanság (ti. a szerződés megszüntetése, érvénytelensége esetén az eredeti állapot nem állítható helyre), s végül az, hogy
- a tartási szerződés teljesítésében a feleket fokozott együttműködési kötelezettség terheli [BH1984.402].
- a felek fokozott bizalmi viszonya,
- a szerződés fokozott kockázata,
- a főszolgáltatás kölcsönösen, fokozottan személyhez kötött, ellátó–tápláló–fenntartó jellege,
- a tartósság, a huzamosság és a járadékszerűség,
- a visszafordíthatatlanság (ti. a szerződés megszüntetése, érvénytelensége esetén az eredeti állapot nem állítható helyre), s végül az, hogy
- a tartási szerződés teljesítésében a feleket fokozott együttműködési kötelezettség terheli [BH1984.402].
Itt kell megjegyezni, hogy a tartási szerződést leginkább megkülönböztető aleatórius jelleget a Ptk. két rendelkezése mindkét szerződő fél vonatkozásában határozottan keretek közé tereli:
- a tartásra kötelezett vonatkozásában úgy, hogy a tartásra kötelezett halála esetén a tartási kötelezettség az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint annyiban száll át a tartásra kötelezett örökösére, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi [6:493. § (3) bek.].
- a tartásra jogosult tekintetében pedig akként, hogy a szerződés megkötésétől számított 2 éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani a tartási, életjáradéki (vagy öröklési, gondozási szerződéssel) elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék (ill. gondozás) értékével nem fedezett részét [7:80. § (4) bek.].
Az új Ptk változásai
- a tartásra kötelezett vonatkozásában úgy, hogy a tartásra kötelezett halála esetén a tartási kötelezettség az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint annyiban száll át a tartásra kötelezett örökösére, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi [6:493. § (3) bek.].
- a tartásra jogosult tekintetében pedig akként, hogy a szerződés megkötésétől számított 2 éven belül megnyílt öröklés esetén a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani a tartási, életjáradéki (vagy öröklési, gondozási szerződéssel) elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott tartás, életjáradék (ill. gondozás) értékével nem fedezett részét [7:80. § (4) bek.].
Az új Ptk változásai
A Ptk. törvényjavaslatának általános indokolása rögzíti, hogy a tartási szerződés intézménye alapjaiban nem igényelt újraszabályozást, így a Ptk. a régi Ptk. rendelkezéseit inkább csupán pontosítja, ill. kiegészíti.
A régi Ptk.-tól eltérően a Ptk. [6:491. § (1) bek.] a tartási szerződés fogalmi elemeinél utal a szerződés visszterhes jellegére: „a tartásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles”. Ez illeszkedik abba a koncepcióba, amely szerint az új kódex az egyes, tipikusan visszterhes ügyletek szabályait követően elhelyezi, kodifikálja azok atipikus, ingyenes módozatait is, ld. az ingyenes tartási [6:496. §] szerződés mellett pl. az ingyenes vállalkozási [6:250. §], megbízási [6:280. §] vagy letéti [6:365. §] szerződés esetét.
A régi Ptk.-hoz képest a törvény a bírói gyakorlatban kimunkált elvek alapul vételével – egyértelművé teszi a tartásra jogosult „megfelelő eltartása” fogalmát. Kimondja ugyanis, hogy a tartási szerződés alapján a tartásra jogosultat olyan ellátásban kell részesíteni, ill. olyan szolgáltatást kell a részére nyújtani, amely mind (a) a körülményeinek, mind pedig (b) a szükségleteinek megfelel. Ennek révén a jogalkalmazó pontosan megítélheti a tartási kötelezettség szerződésszerű teljesítését annak mind a kvantitatív (mennyiségi), mind pedig a kvalitatív (minőségi) oldaláról.
A régi Ptk. [586. § (3) bek.] az egyes tartási részkötelezettségek példálódzó felsorolása körében a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre utalt. Nem alkalmazta ugyan az ilyenkor megszokott „különösen” fordulatot, de a szövegezésből – „is kiterjed” – egyértelmű, hogy a felsorolás nem kimerítő.
Az új szabályozás [6:492. §] a kiegészíti a tartás körében nyújtandó szolgáltatások felsorolását a lakhatás biztosításával, ill. az élelemmel és a ruházattal való ellátással, az eltemettetés színvonalát pedig az ún. „illő” szintben határozza meg.
Az a további kiegészítés, hogy a kötelezett az ápolásra és a gyógyíttatásra csak az eltartott „betegsége esetén”, illő eltemettetésére pedig csak „halála esetén” köteles, s hogy e szolgáltatásokat a jogosult csak ezekben az esetekben követelheti a kötelezettől, merőben szuperfluózus, felesleges, a kódex színvonalát rontó betoldás. Egyértelmű [6:491. § (1) bek.] ugyanis, hogy nem az eltartó vagy akár az eltartott szubjektív vélekedése, vélt igénye (pl. tudatos elhanyagolás, hanyag ellátás), hanem az objektív, a valódi rászorultság a döntő e tekintetben. Az eltemettetés – már-már tragikomikus – pontosítása pedig alig indokolható.
A kiegészítő szabályoknak az általános indokolás szerint ott van jelentősége, hogy kétség esetében – vagyis akkor, ha a felek a szolgáltatások körét nem vagy másként nem határozzák meg – a törvény szava az irányadó a tartási kötelezettség tartalmát illetően.
A régi Ptk. [586. § (3) bek.] az egyes tartási részkötelezettségek példálódzó felsorolása körében a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre utalt. Nem alkalmazta ugyan az ilyenkor megszokott „különösen” fordulatot, de a szövegezésből – „is kiterjed” – egyértelmű, hogy a felsorolás nem kimerítő.
Az új szabályozás [6:492. §] a kiegészíti a tartás körében nyújtandó szolgáltatások felsorolását a lakhatás biztosításával, ill. az élelemmel és a ruházattal való ellátással, az eltemettetés színvonalát pedig az ún. „illő” szintben határozza meg.
Az a további kiegészítés, hogy a kötelezett az ápolásra és a gyógyíttatásra csak az eltartott „betegsége esetén”, illő eltemettetésére pedig csak „halála esetén” köteles, s hogy e szolgáltatásokat a jogosult csak ezekben az esetekben követelheti a kötelezettől, merőben szuperfluózus, felesleges, a kódex színvonalát rontó betoldás. Egyértelmű [6:491. § (1) bek.] ugyanis, hogy nem az eltartó vagy akár az eltartott szubjektív vélekedése, vélt igénye (pl. tudatos elhanyagolás, hanyag ellátás), hanem az objektív, a valódi rászorultság a döntő e tekintetben. Az eltemettetés – már-már tragikomikus – pontosítása pedig alig indokolható.
A kiegészítő szabályoknak az általános indokolás szerint ott van jelentősége, hogy kétség esetében – vagyis akkor, ha a felek a szolgáltatások körét nem vagy másként nem határozzák meg – a törvény szava az irányadó a tartási kötelezettség tartalmát illetően.
A régi Ptk.-tól eltérően a Ptk. nem tartalmaz külön rendelkezést arról, hogy tartási szerződést eltartóként jogi személy is köthet [586. § (1) bek. II. mondat]. A jogi személy abszolút jogképessége továbbra is „kiterjed minden olyan jogra és kötelezettségre, amely jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet” [3:1. § (2) bek.]. A tartási szerződés esetében nem zárja ki semmilyen józan megfontolás az eltartás egyes részkötelezettségeinek a jogi személy képviselője vagy alkalmazottja által történő ellátását. A jogi személy ügyleti képessége tehát csak akkor lenne kizárva, ha azt a törvény külön és kifejezetten megtette volna.
Az általános indokolás szerint a Ptk. kisebb módosítással és szerkezeti átalakítással fenntartja a tartási szerződés módosítására és megszüntetésére vonatkozó speciális szabályozást.
(a) A bírósági szerződésmódosítás általános szabályait azonban a jogalkotó jelentősen újragondolta [vö. 6:192. §], a tartási szerződés körében azonban – annak hangsúlyozottan bizalmi jellegére, és e bizalom fokozott sérülékenységére tekintettel – a beavatkozás feltételeit továbbra is ettől eltérően, a régi Ptk. szövegéhez [589. § (1) bek.] hasonlóan állapította meg. Meg kell ugyanis engedni a jogviszonyba történő beavatkozást akkor, ha nem áll fenn a szerződés változatlan körülmények közötti fenntartása révén valamelyik fél lényeges jogi érdeke sérelmének veszélye.
A Ptk. a szerződés, ill. a tartási szolgáltatások változatlan formában történő fenntartását csak akkor teszi lehetővé, ha az – különösen a felek viszonyára tekintettel is – indokolt. Amennyiben ugyanis a felek viszonyának megromlására tekintettel a szerződés változatlan fenntartása indokolatlan, a szerződés módosítása kérhető, melynek során a bíróság továbbra is köteles mindkét fél érdekére tekintettel lenni.
(b) A Ptk. a régi Ptk.-nak a szerződés jogcímére kiterjedő bíróság általi módosításának szabályait – mely szerint a fél kérheti szerződés végleges vagy ideiglenes módosítását életjáradéki szerződéssé, ha a valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenült [589. § (2) bek.] – azzal a kiegészítéssel tartja fenn, hogy ekkor a bíróság az ítéletben meghatározza a tartásra kötelezettet terhelő szolgáltatást [6:495. § (2) bek.].
(c) A szerződés bíróság általi megszüntetésére irányadó szabályból kikerült a régi Ptk. ama rendelkezése, amely szerint a bíróság a szerződést a felek megfelelő kielégítésével szünteti meg [589. § (3) bek.]. A szerződés bíróság általi megszüntetésére a törvény a szerződés felek által történő megszüntetésére vonatkozó szabályokat [6:212–213. §] rendeli megfelelően alkalmazni [6:214. §]. Ahhoz tehát, hogy a felek e tartós, tipikusan irreverzibilis jogviszonyának lezárásakor a megfelelő elszámolás megtörténhessék, fokozottan kell majd ügyelni annak az általános részi szabálynak [6:212. § (2) bek.] az ugyancsak „megfelelő” alkalmazására, amely szerint a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek a már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. Az eredeti állapot helyreállítása itt ugyanis nyilvánvalóan lehetetlen, a „megfelelő elszámolás” pedig mintha kevesebbet jelentene, mint a régi Ptk. „megfelelő kielégítés” fordulata.
(d) Bekerült a törvénybe mind a módosítás, mind a megszüntetés vonatkozásában az a kiegészítés, hogy a bíróság a felek kérelméhez nincs kötve, de nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen mindkét fél tiltakozik [6:495. § (4) bek.]. Az általános indokolás szerint ennek a szabálynak akkor van jelentősége, amidőn egyik fél sem kívánja a szerződés fenntartását sem természetbeni tartásként, sem életjáradékként. Ekkor ugyanis a bíróságnak mindenképpen meg kell szüntetnie a szerződést, és nem jön figyelembe, hogy a bíró megítélése szerint volna esély – akár a tartalom, akár a jogcím módosítása révén – a jogviszony fenntartására.
(a) A bírósági szerződésmódosítás általános szabályait azonban a jogalkotó jelentősen újragondolta [vö. 6:192. §], a tartási szerződés körében azonban – annak hangsúlyozottan bizalmi jellegére, és e bizalom fokozott sérülékenységére tekintettel – a beavatkozás feltételeit továbbra is ettől eltérően, a régi Ptk. szövegéhez [589. § (1) bek.] hasonlóan állapította meg. Meg kell ugyanis engedni a jogviszonyba történő beavatkozást akkor, ha nem áll fenn a szerződés változatlan körülmények közötti fenntartása révén valamelyik fél lényeges jogi érdeke sérelmének veszélye.
A Ptk. a szerződés, ill. a tartási szolgáltatások változatlan formában történő fenntartását csak akkor teszi lehetővé, ha az – különösen a felek viszonyára tekintettel is – indokolt. Amennyiben ugyanis a felek viszonyának megromlására tekintettel a szerződés változatlan fenntartása indokolatlan, a szerződés módosítása kérhető, melynek során a bíróság továbbra is köteles mindkét fél érdekére tekintettel lenni.
(b) A Ptk. a régi Ptk.-nak a szerződés jogcímére kiterjedő bíróság általi módosításának szabályait – mely szerint a fél kérheti szerződés végleges vagy ideiglenes módosítását életjáradéki szerződéssé, ha a valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenült [589. § (2) bek.] – azzal a kiegészítéssel tartja fenn, hogy ekkor a bíróság az ítéletben meghatározza a tartásra kötelezettet terhelő szolgáltatást [6:495. § (2) bek.].
(c) A szerződés bíróság általi megszüntetésére irányadó szabályból kikerült a régi Ptk. ama rendelkezése, amely szerint a bíróság a szerződést a felek megfelelő kielégítésével szünteti meg [589. § (3) bek.]. A szerződés bíróság általi megszüntetésére a törvény a szerződés felek által történő megszüntetésére vonatkozó szabályokat [6:212–213. §] rendeli megfelelően alkalmazni [6:214. §]. Ahhoz tehát, hogy a felek e tartós, tipikusan irreverzibilis jogviszonyának lezárásakor a megfelelő elszámolás megtörténhessék, fokozottan kell majd ügyelni annak az általános részi szabálynak [6:212. § (2) bek.] az ugyancsak „megfelelő” alkalmazására, amely szerint a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek a már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. Az eredeti állapot helyreállítása itt ugyanis nyilvánvalóan lehetetlen, a „megfelelő elszámolás” pedig mintha kevesebbet jelentene, mint a régi Ptk. „megfelelő kielégítés” fordulata.
(d) Bekerült a törvénybe mind a módosítás, mind a megszüntetés vonatkozásában az a kiegészítés, hogy a bíróság a felek kérelméhez nincs kötve, de nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen mindkét fél tiltakozik [6:495. § (4) bek.]. Az általános indokolás szerint ennek a szabálynak akkor van jelentősége, amidőn egyik fél sem kívánja a szerződés fenntartását sem természetbeni tartásként, sem életjáradékként. Ekkor ugyanis a bíróságnak mindenképpen meg kell szüntetnie a szerződést, és nem jön figyelembe, hogy a bíró megítélése szerint volna esély – akár a tartalom, akár a jogcím módosítása révén – a jogviszony fenntartására.
Újdonság a szerződés megszűnésének esetei között annak az esetnek a szabályozása, hogy miként alakul a jogosult és a kötelezett viszonya akkor, ha a tartási szerződés több jogosult javára szól, és egyikük meghal [6:493. § (2) bek.]. Ekkor – ha a körülményekből más nem következik – a túlélő jogosultak változatlanul követelhetik az oszthatatlan szolgáltatásokat, és arányosan az oszthatóakat. Az egyedüli tartásra jogosult, ill. az egyedüli tartásra kötelezett halálának esetére vonatkozó szabályokat [586. § (4) bek.] a Ptk. fenntartja [6:493. § (1) és (3) bek.].
A Ptk. érdemben nem változtat az életjáradéki szerződés szabályain, amely így továbbra is a tartási szerződéshez hasonlóan a járadékszolgáltatásra jogosult életfenntartását, megélhetését szolgálja. A Ptk. a régi kódexnek a tartásdíj- és járadékszolgáltatások teljesítési idejére vonatkozó rendelkezéseit [280. § (3) bek.] a teljesítésre vonatkozó általános szabályok köréből kiemelte azzal, hogy e szabályok kimondása az egyes nevesített szerződéseknél lehet indokolt [vö. 6:497. § (2) bek.].
