Munkaidő-nyilvántartás: naprakészen, de nem készenlétben

dr. Orosz Márta Dátum Legutoljára frissítve: 2019.10.09

Olvasási idő:


Ez a tartalom 1660 napja jelent meg, lehetséges, hogy az itt szereplő információk már nem aktuálisak. Legfrissebb tartalmainkat itt érheti el.

Egy közelmúltban megfogalmazódott ítéletben, korábbi bírósági döntést is felülbírálva, lett kimondva, hogy a munkaidő nyilvántartás naprakész vezetésének törvényi követelménye nem jelenti azt, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak a munkavégzés helyén állandóan elérhetőnek kell lennie. Ennek megfelelően nem szankcionálható, ha egy „rajtaütésszerű” ellenőrzés során a nyilvántartást nem tudják azonnal az ellenőrök rendelkezésére bocsátani.

Az elsőfok álláspontja: mindig legyen kéznél a munkaidő-nyilvántartás!

Az elsőfokú hatóság ellenőrzése során 3 írásbeli munkaszerződéssel rendelkező munkavállaló jogviszonyát vizsgálta. A helyszíni ellenőrzés kezdetekor 2 munkavállaló vonatkozásában a helyszínen nem volt bemutatható munkaidő-nyilvántartás, a később helyszínre érkező munkavállaló a saját és még 1 munkavállaló munkaidő nyilvántartását bemutatta. A harmadik munkavállaló esetében munkaidő-nyilvántartás bemutatására egyáltalán nem került sor. 
Mindezekre tekintettel a hatóság határozatában megállapította, hogy a munkáltató megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 134. §-a által szabályozott munkaidő nyilvántartási kötelezettségét. A határozat rögzíti, hogy 2 munkavállaló a bemutatott jelenléti ívek szerint az ellenőrzés napján 7.30-kor kezdte meg a munkát. Munkaügyi szabálytalanságként került megállapításra, hogy az ellenőrzés kezdetén a munkavállalók jelenléti ívei nem voltak a helyszínen. Egy munkavállaló vonatkozásában a hatóság megállapította, hogy az ellenőrzés időtartama alatt munkaidő - nyilvántartás nem került bemutatásra. 
A munkáltató kereseti kérelmében a hatósági határozat felülvizsgálatát és a közigazgatási cselekmény megsemmisítését kérte. Érvelése szerint a munkaügyi ellenőrzés során fel sem merült, hogy a nyilvántartás ne lenne tényszerű, valós vagy teljes körű, a munkaügyi hatóság a nyilvántartás tartalmát illetően szabálytalanságot nem észlelt. 

A hatóság tévesen jutott a munkaidő nyilvántartásának naprakész vezetése követelményét illetően arra, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak valamennyi munkavégzési helyen szakadatlanul a munkavállaló birtokában kell lennie. 

A hatóság a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával. Álláspontja szerint a munkaidő nyilvántartásnak naprakészen a munkavégzés helyszínén kell rendelkezésre állnia. Korábbi ítéletekben a Kúria akképp foglalt állást, hogy a jogszabály ilyen irányú tételes rendelkezése hiányában is egyértelmű, hogy a szabályozás céljának a munkavégzés helyén vezetett, vagyis olyan nyilvántartás felel meg, amely mind a munkavállalók, mind a hatóság részére azonnal ellenőrizhető, azaz a munkaidő nyilvántartásnak az ellenőrzés helyszínén kell rendelkezésre állni.

A munkaügyi bíróság a munkáltató keresetét elutasította az Mt. 134. §-a alkalmazásával. Az ítéleti érvelés szerint a nyilvántartási adatokat naprakészen a munkahelyen, azaz a tényleges foglalkoztatás helyén kell vezetni. Nem fogadható el a foglalkoztatás helyétől eltérően a munkáltató székhelyén, esetleg a könyvelő irodában történő nyilvántartás vezetése sem, mert így naprakész volta és hitelessége válik kétségessé. Értelemszerűen ez a kötelezettség csak az adott napra vonatkozó nyilvántartásra irányadó, nincs annak akadálya, hogy a munkanapot követően az adatokat a munkáltató központi helyén tárolja. 
A bíróság a szakirodalmakból arra a következtetésre jutott, hogy az ellenőrizhetőség követelménye azt jelenti, hogy mind a nyilvántartást nem vezető fél, mind az illetékes hatóság ellenőrizhesse a nyilvántartás tartalmát. A munkáltató felel a nyilvántartás valós, naprakész, eseményszerű, hiánytalan, pontos vezetéséért, valamint azért, hogy a munkaidő - nyilvántartás a tényleges munkavégzés helyén rendelkezésre álljon. A munkaidő - nyilvántartás ellenőrzéskori rendelkezésre állásnak hiányát nem befolyásolta az a tény, hogy a hiányok pótlására rövid időn belül még aznap sor került. 
A munkáltató felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és a hatóság határozatának hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárás lefolytatására és „új határozat hozatalára” utasítását kérte.  A hatóság felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. 

A fordulat és az új elv kialakítása: a Kúria döntése 

Az Mt. 134. §-a, mint tételes jogi szabályozás és más az Mt-ben rögzített tételes jogi norma sem tartalmaz a munkaidő-nyilvántartás hollétével kapcsolatosan semmilyen előírást a munkáltató vonatkozásában. Az Mt. csupán néhány tartalmi és formai követelményt állít fel, például a munkaidő nyilvántartás naprakész vezetésére.
Az ügyben arról kellett dönteni, hogy a naprakészség követelményéből (Mt. 134. §) levezethető-e, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak a munkavégzés helyén elérhetőnek kell lennie.
A munkaidő-nyilvántartás vezetésére a munkáltató bármilyen megoldást választhat, amely megfelel az Mt. 134. §-ban előírt követelményeknek. A Kúria a naprakészség kapcsán az Mfv.II. 10.363/2015/4, és az Kfv.X.38.354/2018/6. számú határozataiban kifejtette, hogy „akkor felel meg a törvénynek a munkáltató eljárása, ha a munkavállalót kioktatja, ellenőrzi és gondoskodik arról, hogy amennyiben a nyilvántartással összefüggő hiányosság merül fel, azt még lehetőleg aznap, előre szabályozott eljárási rendnek megfelelően pótolja. 

A munkáltató a nyilvántartás módszerét és módját maga határozza meg, a nyilvántartás vezetésébe a munkavállalót is bevonhatja. Mindezek megvalósulása esetén nem állapítható meg, hogy a munkáltatót mulasztás terheli. 

A munkáltató a munkaidő kezdetét és végét köteles rögzíteni, a munkaidő kezdeti időpontjának rögzítésével kapcsolatos késedelméből azonban még nem következik, hogy a munkaidő tartama még aznap nem került rögzítésre, az Mt. 134. § (1) bekezdése szerinti adatok vezetése nem naprakész. Az Mt. 134. § (2) bekezdéséből a munkaidő megkezdésének az azzal egy időben történt (eseményszerű) dokumentálási kötelezettsége nem következik. Az Mt. 134. §-a szerinti munkaidő nyilvántartás naprakész vezetésének követelménye nem feleltethető meg az eseményszerűség követelményének. A munkaidő nyilvántartás naprakész vezetése és annak ellenőrzése fogalmilag csak az ellenőrzéssel érintett munkanapra vagy a múltra nézve értelmezhető.”

Mindebből az következik, hogy közömbös, hogy a munkaidő - nyilvántartás fizikailag hol lelhető fel, illetve hozzáférhető-e a munkavégzés helyszínén. 

Ha ugyanis bár a munkavégzés helyszínén van a nyilvántartás, ám abban az aznapi munkaidő kezdete ellenőrzéskor még nincs bejegyezve, önmagában jogsértés nem állapítható meg. A helyszínen tartott nyilvántartásnak egyedül az adott napi munkaidő kezdete ellenőrzése vonatkozásában lenne jelentősége, a korábbi napokra rögzített adatok hitelességét nem lehet kétségbe vonni önmagában azért, mert az aktuális napi munkakezdés rögzítése a hatóság álláspontja szerint szabálytalan. Akármilyen megoldást választ is a munkáltató a munkaidő - nyilvántartás vezetésére, annak naprakészségét biztosítania kell. Ezt azonban önmagában nem teszi kétségessé az, hogy a dokumentum a hatósági ellenőrzés időpontjában a munkavégzés helyén nem áll rendelkezésre, ugyanis számos technikai megoldás (pl.: elektronikus nyilvántartás vezetés) áll a munkáltató rendelkezésére, hogy ennek hiányában is naprakészen vezesse a munkaidő adatokat.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogszabálysértő ítéletet a közigazgatási határozatra kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte.

A döntés (Kfv.X.37.156/2019/5.) elvi tartalma tehát úgy szól, hogy az Mt. 134. §-a szerinti a munkaidő nyilvántartás naprakész vezetésének követelményéből nem vonható le az a következtetés - tételes jogszabályi rendelkezés hiányában-, hogy a munkaidő-nyilvántartásnak a munkavégzés helyén ténylegesen elérhetőnek kell lennie.