Ezt ellenőrzik legtöbbet a magánszálláshely-szolgáltatásnál

Az ingatlan bérbeadástól való elhatárolásnál lényeges szempont, hogy

míg bérbeadásnál a lakás hosszabb távú használatba adása a cél, addig a szálláshely-szolgáltatásnál a magánszemélynél amellett, hogy az ingatlanát átmeneti időre biztosítja szálláshelyként, megjelenik a szolgáltató jelleg is, azaz a takarítás, esetleg reggeli biztosítása a vendég részére.

A szálláshely-szolgáltatásnál a tevékenység szolgáltatásjellege, üzletszerűsége kerül sokkal inkább előtérbe; ilyenkor már nem beszélhetünk bérbeadásról, az ilyen tevékenység szálláshely-szolgáltatási tevékenység.

Adózási lehetőségek – magánszálláshely-szolgáltatás

Ha magánszemélyek magánszálláshely-szolgáltatási tevékenységet kívánnak folytatni, többféle tevékenységi forma és adózási mód közül választhatnak.

Abban az esetben, ha egy adott ingatlan nem az év teljes részében, hanem rövidebb időszakra üzemel magánszálláshelyként, akkor az adott magánszemély többféle mód alapján végezheti azt. A magánszálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatható magánszemélyként és egyéni vállalkozóként is.
Mindkét tevékenységi forma esetén különböző jövedelemadózási módok közül választhatnak az adózók a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) és – feltéve, hogy a magánszemély ezt a tevékenységet egyéni vállalkozóként folytatja – a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló 2022. évi XIII. törvény (továbbiakban: Kata tv.) alapján.

A szálláshely szolgáltató ellenőrzésének lefolytatása rendszerint háromféle céllal történik:

• hatósági jelenlét biztosítása az idegenforgalmi szezonban,
• közérdekű bejelentések kivizsgálása,
• különböző kockázati jellemzők alapján célzottan kiválasztott adózói csoportok ellenőrzése.

Az első a klasszikus operatív, helyszínen végzett ellenőrzések terepe, melyek alapvetően a számla illetve nyugtaadási kötelezettség és a foglalkoztatottak bejelentési kötelezettségének ellenőrzésére irányulnak.

Az ellenőrzések a turisztikailag kiemelt nyári szezonra és településekre, körzetekre koncentrálva intenzívebb hatósági jelenlét biztosításával kontrollálják és erősítik a bizonylatolási, adózási fegyelmet.

A bevételek ellenőrzése értelemszerűen az adózó saját bevallásai és nyilvántartásai alapján kezdődik, azaz az adóellenőrök jellemzően bevételi nyilvántartást, pénztárgépben rögzített és a számlán feltüntetett adatokat, vendégkönyvet és az idegenforgalmi adóbevallást vizsgálják.

Nyugta-, számlakibocsátási szabályok ellenőrzése

A pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI.15.) NGM rendelet 1. számú melléklete alapján szálláshely-szolgáltatási tevékenységet végzőknek – ide nem értve a falusiszálláshely-szolgáltatást – nyugtaadási kötelezettségüket fő szabályként pénztárgéppel kell teljesíteniük.

Számlát kell kibocsátani minden olyan esetben, amikor:

• a szolgáltatás igénybe vevője magánszemély és átutalással fizet, vagy számla kibocsátását kéri, vagy az ellenérték adót is tartalmazó összege eléri vagy meghaladja a 900 ezer forintnak megfelelő pénzösszeget,
• a szolgáltatás igénybe vevője adóalany vagy nem adóalany jogi személy.

A fizető-vendéglátó tételes átalányadózása szerint adózók ellenőrzése során felmerült tapasztalatok

Az Szja tv. a szálláshely-szolgáltatók szűkebb körére speciális rendelkezést fogalmaz meg, ide a fizetővendéglátó tevékenységet folytatók tartoznak. A fizető-vendéglátó tevékenységet végzőnek minősülő magánszemélyeknek a törvény bizonyos feltételek fennállásakor lehetővé teszi egy sajátos adózási mód – a tételes átalányadózás – választását, mely az Szja tv. rendszerében az egyes külön adózó jövedelmek közé tartozik.
Ez alapján a magánszálláshely-szolgáltatást nyújtó magánszemély tevékenységének adózására választhatja az Szja tv. 57/A. §-a szerinti tételes átalányadózást, amennyiben nem az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kíván adózni és a jogszabályi feltételeknek megfelel.

Fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki – nem egyéni vállalkozóként – a kereskedelemről szóló törvény szerinti magánszálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében - nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra [Szja tv. 57/A. § (1) bekezdés].

Átalányadózók ellenőrzése

Az Szja tv. 57/A. § (2) bekezdése szerint a fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére tételes átalányadózást akkor választhat, ha a tevékenységet a tulajdonában vagy haszonélvezetében lévő legfeljebb három – nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű – lakásban vagy üdülőben folytatja.
Ugyanezen szakasz (3) bekezdése értelmében tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az e törvényben foglalt szabályok szerint kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól.

A tételes átalányadózást alkalmazó magánszemélyek ellenőrzése az adózási mód választására vonatkozó feltételek fennállásának vizsgálatával kezdődik, vagyis:

• az adószám megléte,
• a telephely megléte és üzemeltetése,
• a tételes átalányadózás választásának jogszerűsége,
• az adó befizetése.

Az ellenőrzések során megállapításra került, hogy az adó megfizetése mellett is előfordul az, hogy az adózók elmulasztják az adóbevallásban a szobaszám megadását és a kötelezettség bevallását.
Tapasztalatok szerint, ez arra vezethető vissza, hogy a NAV által kiajánlott adóbevallási tervezetet figyelmetlenségből vagy ismerethiányból adódóan a tevékenységet végzők egyszerűen nem egészítik ki a szobaszám és az adó adataival.

Kiemelten fontos figyelni arra is, hogy a tételes átalányadó választása egész évre szól.

Ez azt jelenti, hogy aki adott évben csak részben végzi szállásadói tevékenységét, annak egész évre teljesítenie kell az adókötelezettségét.

Tovább az, aki a tevékenységét ténylegesen nem kívánja folytatni, az a tevékenység befejezése előtti adóévben kell, hogy bejelentse a megszűnést, ugyanis, ha az adószámos magánszemély úgy dönt, hogy fizető-vendéglátó tevékenységét végleg megszünteti, azt változás-bejelentésként 15 napon belül kell bejelentenie az adóhatósághoz (’T101 formanyomtatvány, A02 lap 14. pontjában).
Ezzel kapcsolatban hangsúlyos az, hogy visszamenőleges hatállyal az év első napjára vonatkozóan a törlést nem lehet kezdeményezni.

Egyben az aki többféle tevékenységet is végez, és ezek közül csak a fizető-vendéglátó tevékenységet szeretné megszüntetni, akkor a nyomtatványon a magánszálláshely-szolgáltatási tevékenység törlését kell választania, vagy főtevékenység törlésekor új főtevékenységet kell megadnia.

Fentiek alapján, a fizető-vendéglátó tevékenység év közbeni megszüntetésekor a teljes évi átalányadót meg kell fizetni.

Továbbá abban az esetben, ha a magánszemély úgy dönt, hogy a jövőben nem a tételes átalányadózás szabályai szerint kívánja végezni tevékenységét, akkor ezt a szándékát az előző évi személyijövedelemadó-bevallásában, tárgyév május 20-ig jelezheti.
Ez esetben abban az évben, amikor a magánszemély már nem a tételes átalányadózás szerint adózik, akkor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó általános szabályokat kell alkalmaznia.

Figyelni kell tehát arra, hogy a tételes átalányadózás választása nem módosítható, ha az adózó az adott évre a tételes átalányadózást választotta, függetlenül attól, hogy ténylegesen végezte-e, kiadta-e az ingatlant, az átalányadót ekkor is köteles megfizetni.

(Folytatjuk)