Ki nem adott szabadságok: az idő pénz(bírság)
Olvasási idő:
Az év vége közeledtével érdemes minden munkáltatónak különös figyelemmel lennie a szabadságok kiadásának kötelezettségére. Rövid összegzésünk az ún. „beragadt” szabadságokra vonatkozó alapelvi szintű kérdéseket igyekszik tisztázni.
A szabadság kiadásának felelőssége
Fontos tisztázni, hogy a szabadságot jogi értelemben nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szabadság elmaradásáért egyedül a foglalkoztató tehető felelőssé. A felelősség rá való telepítésekor a jogalkotó ugyanakkor figyelemmel volt arra a tényre, hogy a szabadság kiadását egyes esetekben a munkavállaló oldalán felmerülő körülmény is akadályozhatja, ezért ilyen esetben a munkáltatónak lehetősége van jogszerűen annak esedékességén túl is kiadni a munkavállaló szabadságát. Miután az akadályozó körülmény pl. a munkavállaló keresőképtelensége vagy a tűzoltói szolgálatteljesítés tartama megszűnt, a munkáltatónak 60 napot biztosít a törvény arra, hogy a munkavállalónak időben ki nem adott szabadságot biztosítsa számára [Mt. 123. § (3) bekezdés].
A szabadság esedékessége
A munkavállaló szabadságát a törvényi kivételektől eltekintve minden esetben az esedékesség naptári évében kell kiadni [Mt. 123. § (1) bekezdés]. Az esedékesség éve az a naptári év, melyben a munkavállaló a szabadságra jogosító munkával töltött időt ledolgozta. Eltérő határidőt alkalmaz a törvény az apákat megillető pótszabadság kiadásával kapcsolatban, melyet – függetlenül a naptári év szakaszától – a gyermek születését követő második hónap végéig, az apa kívánságának megfelelően kell kiadni [Mt. 118. § (4) bekezdés]. Fontos megjegyezni, hogy a munkavállalót hozzátartozója halálára tekintettel megillető 2 napos munkavégzés alóli mentesülés nem minősül pótszabadságnak [Mt. 55. § (1) bekezdés f) pont], ezért azt a munkavállalónak szintén kérésének megfelelően, határidő nélkül, akár a naptári éven túl is ki lehet adni.
Az esedékes szabadság későbbi kiadásának lehetőségei
Az esedékesség évén túl, akár a következő év március 31. napjáig is kiadható a munkavállaló szabadsága, ha a munkaviszony október 1. napján vagy azt követően jött létre [Mt. 123. § (2) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a munkaviszony első három hónapjában a munkáltató nem köteles figyelembe venni a munkavállaló szabadság kiadásának időpontjára vonatkozó kérelmét sem, a szabály jogszerűvé teszi a munkáltatók körében oly népszerű gyakorlatot, mely szerint a munkáltató ebben az időszakban, mely jellemzően a munkavállaló próbaideje, egyáltalán nem ad ki szabadságot. E szabály alkalmazása esetén érdemes azonban figyelni arra, hogy az a szabadság következő évre történő átvitelére, sem annak megváltására nem jogosít fel.
Mivel a munkavállalót próbaidejére tekintettel is megilleti szabadság, az esedékesség évét követő évben a munkavállalónak akár 5 nappal több szabadságot kell kiadni, mely napokat az azt követő naptári évre már nem lehet átvinni. Amennyiben a fenti esetben a munkavállaló munkaviszonyát próbaidő alatt azonnali hatállyal megszüntetik, a ki nem adott szabadsággal az általános szabályok szerint el kell elszámolni.
A szabadság az esedékesség évében kiadottnak minősül, amennyiben annak kiadását a munkáltató még az esedékesség évében megkezdte és annak következő évbe átnyúló része nem haladja meg az 5 napot [Mt. 123. § (4) bekezdés]. A karácsonyi időszak megfelelő munkaszervezését e szabály megkönnyíti, hiszen január első napjaiban a munkavállalónak kiadható az előző évből megmaradt szabadsága, illetve – ha ilyen már nincs – akár a következő évi szabadság is. A karácsonyi ünnepkör szabadságolásainak tervezésénél is fontos figyelni arra, hogy szabadságot csupán beosztás szerinti munkanapra szabad kiadni [Mt. 124. § (1) bekezdés], a munkaszüneti napok körüli munkanap-áthelyezések miatt ugyanis a szabadságok kiadásának szokásos rendje változtatást igényelhet (az általános munkarendben dolgozóknál).
Amennyiben a munkáltatónál érvényben lévő kollektív szerződés tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést, a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését súlyosan és közvetlenül érintő ok esetén a munkavállaló szabadságának akár egynegyedét is kiadhatja a következő év márciusának 31. napjáig [Mt. 123. § (5) bekezdés c) pont]. Fontos, hogy a két feltétel kumulatív, tehát önmagában a kiemelten fontos gazdasági érdek fennállása a felek viszonyára irányadó kollektív szerződés hiányában sem elegendő a szabadság kiadásának eltolásához.
A munkáltató csak abban az esetben hivatkozhat a szabadság későbbi kiadásakor kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok fennállására, ha annak bekövetkezése számára nem volt előrelátható. Egy ajándéktárgyakat értékesítő bolti eladó esedékes szabadságának kiadását a munkáltató nem tagadhatja meg arra való hivatkozással, hogy a decemberi csúcsban gazdasági érdeke a munkavállaló folyamatos jelenlétét indokolja, hiszen a munkáltató a karácsonyi fellendülést előre láthatta, a szabadságot az év korábbi, nyugodtabb szakaszaiban kiadhatta volna a munkavállaló számára.
Az Mt. 117. § (1) bekezdés szerinti életkoron alapuló pótszabadság vonatkozásában a munkaviszony alanyainak lehetőségük van megegyezni a következő naptári év végéig történő kiadásban [Mt. 123. § (6) bekezdés]. A felek között e tárgyban létrejött megállapodás tartalma csupán a tárgyévben esedékes pótszabadságra irányadó, ha a felek később is szeretnék jogviszonyukra nézve az abban foglalt szabályokat érvényesíteni, akkor egy újabb szerződés megkötésével évente meg kell erősíteniük szándékukat. A fenti szakasz szerint létrejött megállapodás alapján legkésőbb az esedékesség évét követő év végéig lehet kiadni a munkavállaló pótszabadságát, de természetesen a felek ennél korábbi dátumot is kiköthetnek.
A ki nem adott szabadság: ami egyszer beragad...
Tekintettel arra, hogy a munkavállaló szabadság iránti igénye nem enyészik el azzal, hogy azt határidőn belül nem adták ki, ő továbbra is jogosult azt igénybe venni. Amíg a munkáltató az ilyen ún. beragadt szabadságot nem adja ki, folyamatos jogsértő állapotot tart fenn. Ez a fajta jogsértés mind egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során, mind a munkaviszony alanyai közt fennálló jogvita esetén jelentős költségeket okozhat a munkáltató oldalán, ezért fontos, hogy a jogsértő állapot felszámolására minél hamarabb sor kerüljön.
Amennyiben a naptári év végének közeledtével a munkáltató azt észleli, hogy a munkavállalóinak járó szabadságot már nincs lehetősége folyó évben kiadni, és a szabadság következő évre történő átvitelére sem jogosítja fel a törvény, a legjobb, amit tehet, hogy a legközelebbi lehetséges időpontban kiadja a munkavállaló szabadságát.
A kiadatlan szabadság pénzbeli megváltására csupán a munkaviszony megszűnése esetén van lehetőség, az időben ki nem adott szabadság miatti jogsértő helyzet pénzkifizetéssel nem orvosolható [Mt. 125. §]. A munkavállalónak nincs lehetősége arra, hogy szabadságáról akár előnyök fejében, akár ingyenesen lemondjon, ezért a törvény szerint kötelező szabadság kiadását a munkavállalóval történő megegyezéssel sem lehet jogszerűen kikerülni.
