Minimumok és maximumok a munkaidő vonatkozásában
Olvasási idő:
A munkaidőre vonatkozóan a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) számos olyan rendelkezést tartalmaz, ahol minimum és maximum korlátok között járhat el a munkáltató. Ezekben az esetekben a munkáltatónak van bizonyos mozgási szabadsága. A szabályok alól némileg kivételt képez a részmunkaidő és a rendkívüli munka, azonban a törvényes korlátok átlépése ezekben az esetekben is tiltott. Mellékelt iratmintánk mellett tekintse át a közel negyven szerződést tartalmazó munkaszerződés-gyűjteményünket és a munkaköri leírásainkat is!
A munkaidő kapcsán a beosztás szerinti napi és a heti munkaidő kerül a jogszabály által korlátozásra. Az adott munkanapra beosztható munkaidő legalább négy, legfeljebb tizenkét óra [Mt. 99. § (1)-(2) bek.]. Amennyiben a négy óránál kevesebb óraszámban kívánunk egy munkavállalót az adott napon foglalkoztatni, azt csak akkor tehetjük meg, ha részmunkaidőre szól a munkaszerződés [Mt. 99. § (1) bek.]. A részmunkaidő kikötése esetén viszont már nincs limit, tehát a hatórás részmunkaidőben dolgozó munkavállalót is jogszerűen beoszthatjuk kétórás munkanapra.
A beosztás szerinti napi munkaidő maximuma is kikerülhető bizonyos esetekben: erre azonban csak azon munkavállalók tekintetében van lehetőség, akik készenléti jellegű munkakört látnak el, illetőleg a munkáltató vagy tulajdonos hozzátartozójának minősülnek. Esetükben megállapodás útján megállapítható hosszabb – legfeljebb tizenkét órás – napi munkaidő [Mt. 92. § (2) bek.], szintén megállapodásban pedig a beosztás szerinti napi munkaidő mértéke is megemelhető, mégpedig legfeljebb huszonnégy órára [Mt. 99. § (3) bek. a) pont]. Így érhető el tehát, hogy a legtöbb esetben készenléti jellegű munkakörnek minősülő biztonsági őr vagy portás a teljes munkanapot jogszerűen dolgozza végig. Fontos, hogy az erről szóló megállapodás írásba foglalása kötelező [Mt. 99. § (3) bek.].
Nemcsak a napi, de a beosztás szerinti heti munkaidő is maximalizált: annak mértéke legfeljebb negyvennyolc óra [Mt. 99. § (2) bek. b) pont], illetve az előzőekben említett írásbeli megállapodás alapján készenléti jellegű munkakör vagy hozzátartozói minőség esetén hetvenkét óra [Mt. 99. § (3) bek. b) pont]. Amennyiben viszont a munkavállalót egyenlőtlen munkaidő-beosztással – tipikusan munkaidőkeret alkalmazásával – foglalkoztatjuk, ezt a heti óraszámot elegendő átlagban figyelembe venni [Mt. 99. § (7) bek]. Ez azt jelenti, hogy a munkaidőkeret minden egyes hetét figyelembe véve kell kiszámítani, átlagosan hány órát dolgozott hetente a munkavállaló, és ennek az óraszámnak nem szabad a megadott mértéket meghaladnia. Így tehát az 56 órás munkahét is jogszerű, ha a munkaidőkereten belül valamikor az kompenzálásra kerül egy 40 órás munkahéttel.
Kiemelendő, hogy a maximális beosztás szerinti napi munkaidő tartamába be kell számítani a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő tartamát, a maximális beosztás szerinti heti munkaidő tartamába pedig minden olyan időtartamot, amely rendkívüli munkavégzésnek minősül, így például az ügyelet tartamát is [Mt. 99. § (5) bek.]. Abban az esetben viszont, ha az ügyelet során a munkavégzés tartama nem mérhető, teljes tartamát be kell számítani a beosztás szerinti napi munkaidőbe is, annak megállapításához, túllépi-e a maximális korlátot [Mt. 99. § (6) bek.].
A rendkívüli munka elrendelése szintén óraszámban korlátozott: egy évben legfeljebb 250 óra rendelhető el rendkívüli munkavégzésre [Mt. 109. § (1) bek.], amennyiben a munkáltatónak van lehetősége kollektív szerződés megkötésére, abban ez a mérték 300 órára emelhető [Mt. 135. § (3) bek.]. Fontos, hogy év közben keletkezett, rész- vagy határozott idős munkaviszony esetében ne feledkezzünk meg ezen óraszám arányosításáról [Mt. 109. § (2) bek.].
